2007. május havi archívum

what pleasures may come

A nagy felsmerések napja. A németek nem barátságtalanok csupán szenvedélytelenek. A tigris azonban egy eléggé szenvedélyes állat. A tigrisek szenvedélyes állatok. Az, hogy nem dokumentálták, nem jelenti azt, hogy nem volt eddig minimum két idegösszeroppanásom. NEM HISZEM EL, hogy eddig nem dohányoztam/cigiztem/gyújtottam rá (fakultatív, egyéni szimpátia alapján a megfelelővel kiegészítendő – asszem ennek is van valami köze az Előszó az ábécéhez (-hez?)…). A legjobb dolog mégiscsak Itália. Radnóti Nem tudhatom…-ja a legkifejezőbb.  Anélkül fáj, hogy giccses lenne. E z nagyon ritka. Vannak dolgok, amiket megjegyzek magamnak. Hogy mi köze van Gulácsynak a Tizennégykarátos autóhoz? Még nem tudom. De terveim vannak, gyerekek, terveim. És itt a bónusz:

Az álmok igenis teljesülnek. És ez a legkiábrándítóbb bennük. Hogy akkor már nem jelentenek semmit. Vágyaid beteljesülése kioltja a vágy vágyszerűségét mint definiciós alapot. Értelmezhetetlen lesz. És kész.

egy kis flickr page reklám

op01.jpg

az egyszeri építészhallgató és a modell – 1. rész

Miért van az, hogy a végén a két kezed ragad egymáshoz de a miniatűr – “Kész miniatűr!” – na honnan van??? Egy, kettő, ezt azonnal rá kell vágni. – házacska sátorteteje nem. Konkrétan nem igazán látom, hogy mi értelme van egy kisebb várost megépíteni 1:1000 hez…Vagy talán mégis. Mindegy. A lényeg az, hogy gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A rotringod, belegurult a ragasztóba, a ceruza nem fog, a kartont rosszhelyen vágtad el, de kijavítani nem tudod, mert a tapétavágó hozzárágadt a kezedhez, ennélfogva az orrodat sem tudod megvakarni, pedig kellnene, a szabályos téglalap inkább rombuszt formáz a tető pedig kétségbeejtően ferde. És ez tíz órán át. A végén a ragasztógőzől és a smirglizett karton levegőben vígan szálldogáló mikrorészecskéitől alig látsz, de tudod, hogy megvan. Ha a templomtorony fele hiányzik is, a falak befele dőlnek, a ….