Rájöttem, hogy a fiatalság nagyon relatív és én még nagyon relatíve se követtem el semmilyen bolondságot. Ugyértem húszéves leszek. Egy korszaknak vége. Ez szerintem épp elég fenyegető. Pláne ha hozzávesszük még a nem viszonylagos lelki labilitásomat is. Talán egyetlenegyszer, ha csak egy rövid időre is, hinnem kellett volna valamelyik szubkultúrában. Hinnem kellett volna egyáltalán. Valamiben. Ennek következtében talán se fiatalság, se bolondság. A cinikusoknak nincs menekvés. Ugyértem magamban beszélek – de ez már mindig is így volt. Azért ez valami, nem?
